vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

PAKUCS JÁNOS köszöntője

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


 
Dr. Pakucs János

Mindnyájan tudjuk, hogy a privatizáció és a nemzeti vagyon helyzete a rendszerváltozás kezdetétől, 1990 óta folyamatosan a figyelem középpontjában van. Máig nem csillapodott a nemzeti tulajdon sorsa körüli vita, és az európai uniós csatlakozás közelsége még jobban előtérbe hozta a nemzeti vagyon, az állami tulajdon, a hazai vállalkozások sorsának ügyét. Úgy gondoltuk ezért, hogy ezzel a kérdéskörrel szakszerűen, értelmesen kellene foglalkozni, és ennek egy lehetséges formája, ha alakítunk erre a célra egy civil társaságot.

Dr. Závodszky Géza történész barátunk, akivel erről beszélgettünk, azt mondta: „Ha már társaság, legyen Baross Gábor Társaság”, Baross Gábort remélhetőleg nem kell bemutatnunk az érdeklődő nagyközönségnek: a XIX. század második felében a magyar ipar, a magyar gazdaság egyik megteremtője volt.

Tehát úgy döntöttünk, hogy Baross Gábor Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaságot hozunk létre. Kicsit talán archaizál ez a név, de ezzel is jelezni kívánjuk, hogy Baross Gábornak a szellemi hagyatéka az, amit folytatni szeretnénk természetesen a mi mai viszonyaink között.

Olyan társaságot szeretnék létrehozni, amelyik szélsőségektől mentesen, a túlzottan leegyszerűsítő liberális nézetektől vagy éppen az államtól demagóg módon mindent elváró illúzióktól függetlenül, ezekkel ha kell érvekkel vitázva próbál választ adni a sokunkat foglalkoztató kérdésekre.

Milyen kérdésekről van szó? Olyan látszólag egyszerű kérdéseket kellene választ adnunk, mint például: mi képezi a nemzeti vagyont? Mi ennek a valós összetétele? Egyáltalán: mi az, hogy nemzeti vállalat? Mi tartozik vagy tartozhat ebbe a körbe (különös tekintettel az elkerülhetetlen globalizációra és a közeledő EU belépésre).
Vagy: a nemzeti vagyonnak milyen részére, milyen hányadára van szükség ahhoz, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során is meg tudjuk őrizni viszonylagos gazdasági önállóságunkat?

Vagy: az Európai Unióba lépéskor, a viszonylagos önállóság megtartásához mekkora vagyonra, ill. mekkora nemzeti vagyonra van szükség? Vitathatatlanul szükséges a külföldi tőke és a magántőke részvétele a gazdaságban, ám kell–e ezt szabályozni illetve lehet-e a mértékét meghatározni?
Szükség van–e magyar tulajdonú vállalatokra, és ha szükség van, akkor jelenleg miért vannak hátrányban a magyar tulajdonú vállalatok, a külföldi vállalatok, külföldi befektetőkkel szemben?
Végezetül: az utolsó hetekben sokat beszéltünk, és olvastunk az oktatási intézmények, egészségügyi intézmények privatizációs kérdéséről. Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen mértékkel és milyen feltételekkel vehet részt a külföldi vagy a magyar magántőke az oktatási és egészségügyi intézményekben?

Sorolhatók még a kérdések, amelyekre nem könnyű igaz választ adni. Ezért szeretnénk, hogy kezdjünk el közösen gondolkozni. A vitaindító beszélgetések, korreferátumok, tanulmányok, valamint egy nyílt internetes fórum – mind ezt a közös gondolkodást kell, hogy elősegítsék. Számos rendezvénnyel, szakmai vitával, egyéb összejövetellel próbálunk mértékadó véleményt kialakítani és azt méltó módon képviselni.

Milyen lehetőségeink vannak?

A nyilvánosság. Hiszünk benne, hogy a különböző sajtóorgánumok, a televíziók és egyéb kommunikációs eszközök segítségével, egy megfontoltan és felelősen gondolkodó társaság véleményének van, lehet társadalomszemlélet formáló, a társadalmi gondolkodást befolyásoló szerepe.

Baross Gábor 120 évvel ezelőtt, 1883-tól lett a közmunka és a közlekedésügy államtitkára, majd 1886-tól a minisztere. Munkássága, életútja a nemzeti gazdaság stratégiai ágazatainak nemzeti tulajdonba szervezéséhez és tartásához kapcsolódott. Társaságunk 2003. június 5-én Baross Gábor felfogásának, eszmeiségének ápolására, gondolkodásának a jelenlegi körülmények közötti továbbvitelére alakult meg.

Baross Gábor hitvallása, hogy a nemzeti gazdaság érdekeinek védelme megköveteli az országos stratégiai ágazatok, intézmények magyar kézben maradását, sőt némelyek állami tulajdonban tartását. A mai viszonyok mások, ám névadónk gondolatait méltó módon képviselve
Társaságunk célja többek között, hogy
--folyamatosan kísérje figyelemmel az állami tulajdonban lévő vállalatok, intézmények és egyéb vagyontárgyak helyzetét, sorsát,
--rendszeresen tájékoztassa a hazai közvéleményt a nemzeti vagyont érintő eseményekről, a tartós állami tulajdon esetleges megszüntetéséről vagy korlátozásáról és
--kísérje figyelemmel az állami tulajdonból esetleg kikerülő vagyon-tárgyak sorsát.


Budapest, 2003. június 5.
 

vissza a lap tetejére