|
|
 |
| |
|
|
|
Mindnyájan tudjuk, hogy a privatizáció és a nemzeti vagyon helyzete
a rendszerváltozás kezdetétől, 1990 óta folyamatosan a figyelem középpontjában
van. Máig nem csillapodott a nemzeti tulajdon sorsa körüli vita, és
az európai uniós csatlakozás közelsége még jobban előtérbe hozta a
nemzeti vagyon, az állami tulajdon, a hazai vállalkozások sorsának
ügyét. Úgy gondoltuk ezért, hogy ezzel a kérdéskörrel szakszerűen,
értelmesen kellene foglalkozni, és ennek egy lehetséges formája, ha
alakítunk erre a célra egy civil társaságot.
Dr. Závodszky Géza történész barátunk, akivel erről beszélgettünk, azt mondta:
„Ha már társaság, legyen Baross Gábor Társaság”, Baross Gábort remélhetőleg
nem kell bemutatnunk az érdeklődő nagyközönségnek: a XIX. század második felében
a magyar ipar, a magyar gazdaság egyik megteremtője volt.
Tehát úgy döntöttünk, hogy Baross Gábor Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaságot
hozunk létre. Kicsit talán archaizál ez a név, de ezzel is jelezni kívánjuk,
hogy Baross Gábornak a szellemi hagyatéka az, amit folytatni szeretnénk természetesen
a mi mai viszonyaink között.
Olyan társaságot szeretnék létrehozni, amelyik szélsőségektől mentesen, a túlzottan
leegyszerűsítő liberális nézetektől vagy éppen az államtól demagóg módon mindent
elváró illúzióktól függetlenül, ezekkel ha kell érvekkel vitázva próbál választ
adni a sokunkat foglalkoztató kérdésekre.
Milyen kérdésekről van szó? Olyan látszólag egyszerű kérdéseket kellene választ
adnunk, mint például: mi képezi a nemzeti vagyont? Mi ennek a valós összetétele?
Egyáltalán: mi az, hogy nemzeti vállalat? Mi tartozik vagy tartozhat ebbe a
körbe (különös tekintettel az elkerülhetetlen globalizációra és a közeledő
EU belépésre).
Vagy: a nemzeti vagyonnak milyen részére, milyen hányadára van szükség ahhoz,
hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során is meg tudjuk őrizni viszonylagos
gazdasági önállóságunkat?
Vagy: az Európai Unióba lépéskor, a viszonylagos önállóság megtartásához
mekkora vagyonra, ill. mekkora nemzeti vagyonra van szükség? Vitathatatlanul
szükséges a külföldi tőke és a magántőke részvétele a gazdaságban,
ám kell–e ezt szabályozni illetve lehet-e a mértékét meghatározni?
Szükség van–e magyar tulajdonú vállalatokra, és ha szükség van, akkor jelenleg
miért vannak hátrányban a magyar tulajdonú vállalatok, a külföldi vállalatok,
külföldi befektetőkkel szemben?
Végezetül: az utolsó hetekben sokat beszéltünk, és olvastunk az oktatási intézmények,
egészségügyi intézmények privatizációs kérdéséről. Joggal merül fel a kérdés,
hogy milyen mértékkel és milyen feltételekkel vehet részt a külföldi vagy a
magyar magántőke az oktatási és egészségügyi intézményekben?
Sorolhatók még a kérdések, amelyekre nem könnyű igaz választ adni. Ezért szeretnénk,
hogy kezdjünk el közösen gondolkozni. A vitaindító beszélgetések, korreferátumok,
tanulmányok, valamint egy nyílt internetes fórum – mind ezt a közös gondolkodást
kell, hogy elősegítsék. Számos rendezvénnyel, szakmai vitával, egyéb összejövetellel
próbálunk mértékadó véleményt kialakítani és azt méltó módon képviselni.
Milyen lehetőségeink vannak?
A nyilvánosság. Hiszünk benne, hogy a különböző sajtóorgánumok, a televíziók
és egyéb kommunikációs eszközök segítségével, egy megfontoltan és felelősen
gondolkodó társaság véleményének van, lehet társadalomszemlélet formáló, a
társadalmi gondolkodást befolyásoló szerepe.
Baross Gábor 120 évvel ezelőtt, 1883-tól lett a közmunka és a közlekedésügy
államtitkára, majd 1886-tól a minisztere. Munkássága, életútja a nemzeti gazdaság
stratégiai ágazatainak nemzeti tulajdonba szervezéséhez és tartásához kapcsolódott.
Társaságunk 2003. június 5-én Baross Gábor felfogásának, eszmeiségének ápolására,
gondolkodásának a jelenlegi körülmények közötti továbbvitelére alakult meg.
Baross Gábor hitvallása, hogy a nemzeti gazdaság érdekeinek védelme megköveteli
az országos stratégiai ágazatok, intézmények magyar kézben maradását, sőt némelyek
állami tulajdonban tartását. A mai viszonyok mások, ám névadónk gondolatait
méltó módon képviselve
Társaságunk célja többek között, hogy
--folyamatosan kísérje figyelemmel az állami tulajdonban
lévő vállalatok, intézmények és egyéb vagyontárgyak helyzetét, sorsát,
--rendszeresen tájékoztassa a hazai közvéleményt
a nemzeti vagyont érintő eseményekről, a tartós állami tulajdon esetleges megszüntetéséről
vagy korlátozásáról és
--kísérje figyelemmel az állami tulajdonból esetleg
kikerülő vagyon-tárgyak sorsát.
Budapest, 2003. június 5.
|
 |